egymásnak teremtve 1. rész

Ez a fic Robert Pattinsonról fog szólni, nah meg főhősnőnkről Nikiről. A háttértörténettel nem igazán akartam foglakozni az elején. Inkább lassan beleszövöm majd a történetbe. Remélem tetszik majd nektek!

-Niki, te mindig a legalját fogod ki! Mindig valami őrültet sikerül kifognod! De ez már több a soknál! Ha nem csinálsz valamit, még levegőt se fogsz tudni nélküle! Szakíts vele!

-Nem tehetem… Én próbáltam, de, ez lett a vége! –lassan felhúztam a pulcsimat, és megmutattam neki a lila foltokat a hátamon, és a bordáimon. –Az arcomon csak azért nem látszik mert elég jó alapozóm van.

-Fel kell jelentened, ez egy vadállat! Most azonnal elmegyünk hozzád és összepakolsz!

-De szüksége van rám! Nem voltam elég elővigyázatos… kiborítottam. Pedig már sokat fejlődött! Rávettem, hogy járjon el pszichológushoz, ha most itt hagyom, elrontok mindent amit eddig elértem nála! Visszasüllyed abba a színvonalba, ami nem hozzávaló! Annyival többet érdemel…

-Ennek már a fele se tréfa Niki! Ha véletlenül rosszul esel, rosszhelyre üt, akkor meg is halhatsz… Különben sem vagy szociálismunkás, ez nem a te dolgod, bízd az orvosára…

-Jane, nekem nincs senkim. Az én életem nem számít. Ha tehetek valamit a világért megteszem, bármi áron, de segítek neki!

-Ne csináld ezt velem… annyi menhelynek segítettél már! Annyi energiát fektetsz másokba, hogy saját magaddal nem is törődsz! Figyelj, gyere ki velem Amerikába, segíts nekem! Szükségem van rád, teljesen egyedül leszek ott!

-Ne beszélj hülyeségeket! Jacksonhoz mész! Milyen unalmas is lesz egy rock bandával együtt turnézni…

-Persze ők játszanak a színpadon, én meg álldogálok egyedül… Lehet hogy elrabolnak, ha egyedül megyek… Hisz Amerika! Öngyilkos merénylők, sorozatgyilkosok…

-Jó… Meggyőztél, de engedd meg, hogy elintézzem ezt a dokival.

Mindennél jobban féltettem a gyerekkori barátnőmet, Janet… És ő ezt pontosan tudta!

Már nem mentem haza, még nem mertem. Inkább ellátogattam dr. Bernáth-hoz. Beszámoltam neki a fejleményekről, és megígértettem vele, hogy oda fog figyleni a barátomra Dávidra. Aztán Jane-nel beugrottunk egy plázába, mivel gyorsan kellet vásárolnunk. Már holnap indult a gépünk New York-ba.

Mindenből újat kellett vennem. Az összes cuccom Dávidnál hagytam. Még mindig aggódtam érte, de rá kellett jönnöm, hogy ha nélkülem visszasüllyed abba az életbe amiből nehezen sikerült kirángatnom, akkor semmit sem sikerült elérnem. És ha nagy a baj a doki úgyis felhív majd.

Másnap már repülőn ültünk, a Business classon foglaltattuk helyet, ugyanis, még e repülőről is folyamatosan telefonálnom kellett, hogy minden rendben menjen nélkülem is.

A hosszú repülőút nem igazán viselt meg, jól bírom a bezártságot, az egyhelyben ülést. De sokat gondolkodtam. Amióta elvesztettem a családomat, szinte megtagadom magamtól az életet. Már több éve, hogy igazán jól éreztem volna magam. De talán a társaság is hiányzott. Soha nem találtam magamnak egy igazán jó barátot, akinek mindent elmondhatok, és megért. Jane jó barátom, sokat tud rólam. Mégsem ért meg a legapróbb mozdulatomból. nem olvas a szememből. Sosem tudja, hogy mit érzek valójában. Bármit eltudnék vele hitetni ha akarnék, sose venné észre, hogy nem mondok igazat.

Annyit álmodoztam a nagy szerelemről. De sosem találtam még hasonlót se hozzá. Mindig kihasználtak a fiúk a szépségem miatt. Amikor erre rájöttem, elkezdtem elcsúnyítni magam. Kócosan, régi kopott ruhákban jártam. Így viszont senki sem figyelt fel rám. Nem még, hogy az igazi! De talán így is volt jó. Dáviddal egy véletlen folyamán ismerkedtem meg az egyetemen, és barátok lettünk.

Talán azok is maradtunk volna, ha nem lát meg amikor egy üzleti találkozóra sietek. Onnantól kezdve addig ostromolt, hogy beadtam a derekam. Pedig nem szerettem. Most sem szeretem. De vele maradtam, mert jót tett neki. Leszokott a drogokról, már a cigiről is jön le. A munkahelyén is sikereket ér el. De most már útban New York felé kezdtem észrevenni, hogy el kell hagynom. Most magamra kell koncentrálnom. Magamon kel segítenem.

Ezt az utat élvezni fogom! Annyi pasit fogok meghódítani, amennyit csak tudok. És szórakozok, utána hazajövök és megkeresem az én igaz szerelmemet!

Ezzel az elhatározással léptem le a repülőgépről.

Most nem fogom elaprózni a pénzem. Elmentünk a Hilton hotelbe és kivettem az elnöki szobát. Egyet nekem és egyet a szomszédba Jane-nek. Ezután mondtam csak le az előző szobafoglalásunkat ami egy 4*-os hotelbe szólt. Most élvezni fogom az életet! Ezt határoztam el. Az eddig vásárolt holmikat hazaküldtem, és új ruhákat vettem. Méreg drága volt minden egyes darab, még a sport cipők is!

Volt mit költenem. Egyrészt a szüleim hagytak rám egy jól működő üzletet, én pedig tőlem telhetően tovább fejlesztettem. Így az eddig csak halmozódó pénzt, most gondolkodás nélkül költhettem.

Estig Jane átszervezte a szobafoglalásokat is.

-Ezt már szeretem Niki! Meglátod, hogy jól döntöttél. Jacksont imádni fogod nagyon cuki! És az egyik koncerten ott lesz A twillight-os cast is! Taylor, Kristen, Peter, Niki, Ash éééés persze Rob is! Alig várom! Imádom azt a pasit! Legalább egy csókot lopok tőle… -mosolyodott el jelentőség teljesen a legalább szónál.

-Kíváncsi vagyok a te Jakson barátodra! Azt mondtad, hogy szerepelt a Criminal Minds-ban is.

-Igen, igen, csak azt még nem adták le Magyarországon.

-Hát majd megnézem angolul. Nem számít. Kész vagy már?

-Igen, gyere nyugodtan, csak még egy kis parfüm. – ezzel a mondattal magára fújta a fél üveg parfümöt.

-Nah jó most már tényleg gyere ki, és szerintem szellőztesd magad egy kicsit az erkélyen, mert hát, ez egy kicsit tömény.

Sok év után újra sminkelni kezdtem magam. Mikor befejeztem mintha nem is magamat néztem volna a tükörben. Ez valahogy más volt. Szép, de nem éreztem magaménak ezt a szépséget. Túl jó volt ez az arc, hogy hozzám tartozzon, de az érzés amikor a betekert hajamat kiengedtem felerősödött. Ekkor jött be Jane az erkélyről..

-Ez tökéletes… -hangja halk és túlságosan csodálkozó volt. Mintha ő sem hitt volna a szemének.

-Melletted labdába se rúghatok, utaltam méretes melleire.

-Ugyan, neked legalább majd a szemedbe néznek! –nevetett, de láthatóan jól esett neki az elismerés.

Már a koncert elkezdődött mikor odaértünk. Jane-nek elég széles ismeretségi körének köszönhetően sikerült bejutnunk a színfalak mögé, és onnan élveztük a zenét. Egész élvezhető volt! De a hangerő kicsit bántotta a fülemet.

A koncert végén, lejöttek a színpadról, és Jakson hullafáradtan indult meg Jane felé, de azért egy mosolyra futotta még az erejéből.

-Szia Jane! Rég találkoztunk. Elintéztem, hogy hamarabb találkozhass Robbal. Privát vendégek lesztek a forgatáson.

-Jajj istenem! Annyira.. Oh! –ugrált örömében- Bemutatom neked Nikit, ő a gyerekkori barátnőm, akiről meséltem.

-Szia, én Jackson Rathbone vagyok.

-Szia, én pedig Kovács Nikolett. –sosem voltam hajlandó megfordítani a nevem. Az olyan mintha nem is én lennék.

-Jajj igen, tudom, hogy ti fordítva használjátok a neveteket. Jane már mesélte egyszer. Lenne kedvetek velünk jönni? A Hiltonban szálltunk meg.

-Igen mi is. –mosolyogtam rá, de éreztettem vele, hogy nem vagyunk rájuk szorulva. Ekkor vettem észre, hogy már megint védekező magatartást vettem fel.

-Tudod Nikinek elég nehéz időszaka volt mostanában, szeretne egy kicsit lazítani, szóval kivette az elnöki lakosztályt! - kacsintott, mintha ez jó pontot jelentett volna a sztárok világában. Hát ha ez az is volt, a nehéz időszak mindenhol rossz.

-Jane!

-Ugyan, Jacksonban meg lehet bízni, ő is gazdag! Ráadásul híres is. –súgta hogy csak én hajlam (úgy látszik nem értette miért szóltam rá) majd hangosan folytatta.- Ezért is hoztam el, ti majd megtanítjátok, hogy lazítson egy kicsit.

-Jane túl jól ismeri a rossz oldalunkat. Sokat buliztunk együtt.

A beszélgetés unalmasan folytatódott, de a hotelben amikor kicsit egyedül maradtunk Jacksonnal, egyből más arcot vett fel. Hajnalig beszélgettünk egymással. Leginkább Jane-t beszéltük ki, de közben lassan megismertük egymást. A következő napokban ez így is folytatódott.

Aztán eljött a várva várt nap Jane számára. Találkozhatott Robert Pattinson-nal az „álmai pasijával”. Én is vártam már a cast-tal való találkozást, ugyanis rengeteg jó színész volt köztük. Rob hihetetlenül tehetséges, Taylor eszméletlenül jól néz ki, és már most hatalmas sikert ért el, Peter-nek a személyiségét is imádtam. Az interjúkban eszméletlenül szimpatikusnak látszott, Kristen, epdig hát, elég mély érzésű lehet, legalábbis a megérzésem ez volt róla. Szeretem az ilyen bonyolult lelkeket. És persze a többiekről is csak csupa jót hallottam.

Jakson egyre feszültebbnek látszott a koncert közeledtével. Reggelinél alig szólalt meg.

Megpróbáltam kicsit felvidítani, szóval odadörgölőztem hozzá, mint egy cica, és elkezdtem nyávogni.

-Ezt miért csinálod? –kérdezte egy hatalmas vigyorral a száján.

-A cicám is így szokott felvidítani. Gondoltam nálad is bejön. –Vagy nem jól alakítottam a cica szerepét? Te szakértő vagy, kritikát követelek!

-Tökéletes volt! Tudsz dorombolni is?

-Na most megfogtál! –de azért elkezdtem próbálgatni, de sehogy se sikerült dorombolós hangot kiadnom. De ez eléggé felderítette a belőlem érkező hangsorozat.

-Jó-jó elég lesz! Bevallom, én sem tudok! – mondta nevetve.

-Mi? Egy ilyen híres színész, mint te? Hát, ha ezt a producer megtudja…

-Uh megzavartam valamit? – huppant le mellénk barátnőm.