Egymásnak teremtve 4.

Nah inkább hanyagoltam egy kicsit a tanulást és úgy döntöttem, nem ártana egy kicsit izgibb rész. Köszi mindenkinek aki olvas!

Úgy döntöttem nem érdekel. Már megint azt csinálom, amit otthon. Figyelmen kívül hagyom magamat. Ezt azonnal abba kell hagynom. Élvezni fogom az életet, és senkire sem leszek tekintettel.

Gondolataimat a kopogás zárta le. Tudtam kijön. Nem is volt kérdéses.

-Szia, gyere be! –mondtam egy felszabadult mosollyal az arcomon.

-Látom jobban vagy. De azért ezt még beléd tuszkolom, akkor is ha nem akarod! – Nem tudtam nem észre venni, a nyert ügyem van pillantásokat.

Épp hozzá látott, a kajához, amikor úgy éreztem lazára kéne vennem a dolgokat.

-Tudod, attól még, hogy le akarsz fektetni, nem kell megetetned, egy halom szeméttel. Inkább gyere és essünk túl rajta.

A hatás nem maradt el. A kóla amibe épphogy belekezdett, majdnem az orrán jött vissza. Egy ideig még nagyokat prüszkölt, majd megrökönyödve bámult rám. Hamar belátta, hogy felesleges tovább játszania magát.

-Mondták már neked, hogy illúzióromboló vagy?

-És neked, hogy pocsék színész?

-Hát nem vagy semmi… Nem ilyennek képzeltelek Jackson leírása alapján.

-Talán azért mert nem is ilyen vagyok. De ha elment a kedved én megértem. –lassan felálltam és elvettem a rámeső részt a kajából alig ettem pár falatot amikor Rob felállt, és egyenesen az ajtóhoz indult. Nem ment ki rajta. Elfordította a zárat és mire visszaért, én sikeresen lenyeltem az utolsó falatot is.

-Kössz, a kaját…

Lassan felhúzott a földről és meg akart csókolni, de nem hagytam. Finoman jeleztem, hogy ezt ki kéne hagyni a történetből. Soha nem csókolnék meg egy olyan embert, akit nem szeretek. Így a nyakamat kényeztette, miközben kezei végig siklottak a testemen. A hálóba érve, egyre hevesebbek lettünk, és nekem többször is befészkelődött az agyamba a gondolat, hogy mégis mi a fenét csinálok? De aztán mindig meggyőztem magam, hogy ez most buli. Skalp vadászat, mint ahogy a pasiknál. És most egy nagyon-nagyon híres trófeám lesz!

Lassan kerültek le a ruhák, így volt időm gondolkodni, és ezt nem engedhettem! A fenébe is jól fogom érezni magam! Kiélvezem minden percét! Így gyorsabb tempóra váltottunk. Amikor megállított, és a fiókban kezdett kotorászni.

-Most meg mit csinálsz?

-Itt szokott lenni… -mondta elgondolkodva – nézd meg a te oldaladon is légyszi!

-Te most a gumi miatt aggódsz? Ne izgulj gyógyszert szedek, és semmilyen betegségem nincs.
-Ne haragudj, de ez kell. Nem akarok gyerektartást fizetni senkinek. Különben is egy gyerek ártana a karrieremnek.

Szó nélkül kezdtem visszavenni a ruháimat. Egy ideig észre se vette, majd értetlenül nézett rám.

-Szerintem ezt most hagyjuk abba. Ez nekünk nem jön össze és kész. Jó lett volna… tényleg. De én ezt így már nem csinálom.

-Hé ne haragudj. Oké? Sajnálom… Bunkó voltam, csak tudod, nem egyszer kellett már ezt utólag korrigálni. Nekem ebből komoly bajom lehet.

-Egyáltalán nem haragszom. Igazad van. De nekem elment a kedvem az egésztől. Így is alig bírtam kikapcsolni. Szerintem jobb lenne ha most elmennél.

-Hát jó. Akkor ennyit a ma estéről.

Felállt és kisétált a szobából.

Rob szemszöge:

-Jackson értsd már meg, hogy nem csináltunk semmit. Rosszul volt és ezért visszakísértem a szobájába. Mi ebben a baj?

-Az a baj, hogy így csavarod el minden lány fejét! Törnéd össze a szívüket, azt kívánom. Úgy legalább tovább tudnának rajtad lépni. Nézd Rob, ő nagyon fontos nekem! Ilyen lánnyal még életemben nem találkoztam. Olyan törékeny, hogy szinte a nap 24 órájában mellette lennék, hogy vigyázzak rá.

-Jó… Elintézem. Összetöröm a szívét.

A terv készem állt. Bunkónak lenni, amennyire csak lehetséges. Előre végig sakkoztam a lehetőségeket, de a valóságnak nagyobb képzelő ereje volt, mint gondoltam. Semmire nem reagált így ahogy szerettem volna. És az, hogy a végén, ő küldött el engem… Visszajöttek a gyerekkori emlékek, amikor még sehol nem volt a hírnevem. Amikor a lányok rám sem néztek. Újra olyan kisfiúnak éreztem magam.

Nem bírtam aludni. A szobámban ültem és a plafont bámultam. Mintha vetítettek volna. Újra és újra megjelent Niki arca a szemeim előtt. Ha becsuktam a szemem még élesebben láttam mindent. A vékony csipke fehérneműjében lévő kecses alakja beleégett a fejembe.
A viselkedését sehova nem tudtam tenni. Nem ilyennek képzeltem. A legkevésbé sem. Talán csak előttem viselkedik így?

Jackson ódákat zengett Nikiről a stábnak. És ezt szó szerint is lehet venni. Az egyik este mikor Ashleyvel beszélt telefonon, eljátszott egy új dalt, amit a napokban írt róla.

Egyre kíváncsibb lettem. Meg akartam ismerni a valódi Nikit. Csakhogy ehhez segítőkre volt szükségem. Méghozzá a legnagyobb rajongóimat kell megkérnem erre a feladatra.
Tárcsáztam.