Egymásnak teremtve 3. rész

-Hé, Jól vagy?

-Jól. Nincs semmi bajom. Basszus elájultam. Pedig azt hittem vissza tudok menni a hotelbe egy taxival. Köszi a segítséget most már meg leszek. Jobban vagyok. –De erre rácáfoltam azzal, hogy a lábamon se tudtam megállni, folyton kicsuklott alólam, hiába erőlködtem.

-Nah persze! Jakson lefejez, ha hagyom a barátnőjét ájultan a padlón hagyom. Visszaviszlek. Melyik hotelbe laksz?

-Nem vagyok a barátnője, és már nem fekszek ájultan a padlón. Amúgy a Hiltonban lakok.

-Remek, pont oda megyek én is. Szobaszám?

-Minek az neked?

-Hát ha elájulsz, nem adlak oda a recepciósnak, abban biztos lehetsz.

-Ha elájulnék, akkor a recepciós megmondja a szobaszámom. Megjegyeztek maguknak…

-Hát pedig nem vagy valami feltűnő jelenség. A barátnődről ezt viszont nem lehet elmondani.

-Oh, persze Jane melleit még a nők sem bírják nem észrevenni…

Lassan összevakart a földről és kitámogatott a hátsóajtón. Már egy sötétített autó várt rá odakint. A sofőr besegített mindkettőnket. Elég rosszul éreztem magam így kicsit lejjebb csúsztam az ülésen, és próbáltam nem rókázni.

-Meg vagy? Kezdesz… elzöldülni.

-Tudom. A sok koffein kiüt. Nem figyeltem oda, hogy mennyit iszok belőle. És te? Nem tetszett a koncert, hogy így lelépsz?

-Nem, igazából muszáj mindenhonnan hamarabb lelépnem, vagy épp ott éjszakáznom, mert a sok lesifotós, és rajongótól általában lebénul a forgalom egy időre.

-Hallottam a híredről. Nagy nőcsábász vagy.

-Ezt melyik pletykalapban olvastad?

-Nem olvastam. Elég egyértelmű… Nem mindenki kér feleségül naponta a ismeretlen nőket. De ha nem haragszol, nem nagyon szólalnék meg.

-Remek. Legalább van valaki aki a szemembe mondja a véleményét. Már ez is több mint a semmi.

-Hát őszinte leszek veled, ha nem fogod be te is azonnal kitaccsolok az öledbe, mert hányingert kapok a sok hülyeségtől, amit beszélsz!

-Kérlek!

-Köszönöm…

Ilyen véres csendben érkeztünk meg a szálloda hátsóbejáratához. Elég ciki volt, hogy ilyen bunkó vagyok vele, amikor ő csak segített rajtam, így amikor egy liftbe sikerült kerülnünk kicsit próbáltam javítani a helyzeten.

-Bocs, nem akartam bunkó lenni…

-Hát az voltál kétségtelen.

-Tudom, ezért kértem bocsánatot! és köszi, hogy tudod…

-Ezzel még nem felejtettem el, és jobb lenne ha nem magyaráznál annyit, még egy légtérben vagyunk.

-Kérlek! –próbáltam utánozni a kocsiban megütött hangnemét.

Ekkora bunkót… Bocsánatot kérek erre így viselkedik. És még egy emeleten is lakunk! Gondolom őfelsége is egy elnöki rezidenciát foglaltatott. Szerencsére a folyosón különböző irányban indultunk el. Így amikor sikeresen beestem a szobámba rögtön hívtam a szobapincért, hogy hozzanak fel vacsira valamit. Tudtam, hogy reggel óta nem ettem, szóval a rosszul létemhez ennek is köze lehet.

Egy fél órát pihenhettem a fürdőkádban, amikor meghallottam a kopogtatást. Amilyen gyorsan csak tudtam magamra kaptam egy köntöst, és siettem a vacsorám felé. Néha meg-megcsúszva, de sikerült elérnem az ajtóig.

-Szia!

-UH basszus! Én pedig már azt hittem a szobapincér! Ha szóltál volna, hogy te vagy, akkor felkaptam volna valami normális ruhát.

-Ha szóltam volna, hogy én vagyok, akkor nem sietsz kinyitni az ajtót, és mint aki semmit nem hallott pancsolsz tovább a kádban.

Ez az elevenembe talált, nem vitatkozhattam vele, mert olyan könnyedén vázolta fel a valóságot, hogy nem tiltakozhattam. Így hát bevallottam.

-Jó, igazad van. És miért jöttél?

-Szeretnék bocsánatot kérni. Kicsit rossz volt a kedvem, annyira maradtam volna még a koncerten, csak, tudod ha kivárom a végét, akkor a többiekkel együtt ott ragadtunk volna.

-Miért nem rázod le a rajongóidat? Nem kell sokat, csak mondjuk a felét. Talán könnyebb lenne az életed! – el sem hiszem, hogy még mindig az ajtóban cseverészünk, én pedig egy szál köntösben a hajam csupa víz.

-Az nem olyan könnyű, mint gondolod…

-Miért nem? Be kéne szerezned egy barátnőt, és le van tudva.

-Próbáltam.

Kérdőn felvontam a szemöldököm… Nem emlékszem, hogy olvastam volna ilyet a címlapokon…

-Tudod, a Kristenes pletykák. Igazából mi terjesztettük őket. Tudod, hogy ne legyen rajtunk akkora a nyomás. Muriból.

-Ah, én egy igazira gondoltam, mert ezzel ugye nem sokat értetek. Mégis milyen színészek vagytok ti?

-Jók. – mosolyodott el. És ettől a magabiztosságtól, megállt bennem az ütő? Vagy én nem is tudom. Soha nem éreztem ilyet, mintha egy pillanatra megállt volna az idő. Mintha minden lelassult volna. Dühös lennék? Nem, nem hiszem. Ez inkább jó mint rossz. Vagy én nem is tudom.

-Niki! Hahó! Jól vagy? Azt hiszem meg kéne sürgetned a vacsidat. Vagy hozzak neked valamit én? Nálam van egy kis rágcsa.

-Öh, ne, ne… Köszi, jól vagyok. Megvárom a pincért.

-Oké, de ha visszaértem a buliról, hozok neked hamburgert! Biztos, ami biztos!

-Jah a buli… tényleg. Megmondanád Jacksonnak, hogy… Ne inkább Jane-nek! Jane-nek mondd! JANE! Csak neki senki másnak! Majd ő elmondja annak, akinek kell.

-Oké akkor szia! Este jövök és megnézlek!

-Jó, jó szia!Becsuktam az ajtót és háttal nekidőltem. Istenem, direkt szólt! Direkt megkért, és te meg fecserészel… Ah! Borzalom. Jézusom! Este vissza is fog jönni! Basszus! Mondjuk azt nem mondtam, hogy nem is alszok el. Igen ez lesz…