11. fejezet

-Bella, kérlek ne most! Ne vedd el az eszem!

-De miért ne Edward? Miért nem akarsz velem lenni?

-Ne butáskodj Bella… Még hogy nem akarok?! Mindennél jobban vágyom rád…

-De akkor nem értem –hebegtem durcásan és egyben értetlenül.

-Tudom, hogy ez már nem szokás, de amikor én születtem, még így volt- most mintha ő lett volna zavarban. –Szóval házasság előtt ezt nem nagyon lenne szabad.

-Azt akarod mondani, hogy nem leszel velem amíg össze nem házasodunk?

-Azt. De hidd el, ez nekem sokkal nehezebb mint neked! El se tudod hinni, mennyire kívánlak!

Durcásan prüszköltem egyet, csakhogy tudja mennyire nem tetszik nekem a várakozás.

-Jó akkor, minél hamarabb ejtsük meg az esküvőt! Úgyse szeretem a nagy felhajtásokat…

-Azt hiszem, azt nem fogjuk megúszni, Tudod amikor elhatároztam, hogy megkérem a kezed, Alice már egy félperc múlva mindent előre megtervezett. Még a nászajándékot is!

-Azért rohant el? - esett le nagy nehezen.

-Azért. – mosolyodott el. és lassan a hajamba túrt a kezével. – Örülök, hogy magammal hoztam a samponod! Hosszú hetekig életben tartott az illata! És most hogy itt vagy előttem, mint a feleségem, mintha ez nem is a valóság lene, mintha midig csak a képzeletem játszana velem.

-Te magaddal hoztad a samponomat?

-Igen, és be kell vallanom, hogy nem csak azt. A kék felső, ami most rajtad van… -Gyorsan megnéztem közelebbről. Ez az a felső, amit akkor viseltem, amikor elvitt vacsorázni. Nem akartam elhinni. –Nah és a biológia füzeted.

-Az meg miért? Már mint biológia óra, de akkor miért nem a díjunkat?

-Nem az volt az első óránk együtt… Akkor még nem voltam túl kedves hozzád, és hát te egész idő alatt valamit a füzetedbe firkáltál… - nevetett jó ízűen.

Nem bírtam megállni sírás nélkül! Bár a felszínre, fel nem törhetett, így csak a lelkemben éreztem. Ha tudtam volna, hogy így érez! Lassan hozzá simultam, és megcsókoltam. Tudtam nekem is be kell vallanom, neki az ellopott inget, de Alice hirtelen betoppant a szobába.

-Jajj hagy gratuláljak! Úgy örülök! Már alig bírtam kivárni, hogy bejöhessek! Amikor nem válaszoltál Bella, azt hittem, hogy végem lesz, hogy hiába készítem elő Edwardnak a terepet… Legközelebb ne csinálj ilyet! Na, jó igazad van, az én kis bátyuskám megérdemelte, hogy húzd egy kicsit az időt…

-Én nem azért…

-Tudom Bella tudom, de hát nem megérdemelte, ha hallgatott volna rám, akkor mindenkit megkímélhettünk volna egy rémes időszaktól! Ezt még egy évezred múlva is emlegetni fogom! Edward ezért tartozik nekünk! Szóval kénytelen lesz elviselni, hogy mi rendezzük meg az esküvőtöket! És nem Edward, nem szökhettek el Vegas-ba! Még csak ne is gondolj rá!

-Szóval Bella, mi holnap utaznunk Párizsba! Már lefoglaltam a jegyeket, meg kell csináltatni a ruhádat. Nah és 1-2 dolgot be kell vásárolnunk.

-Alice, mégis mennyi időre megyünk el?

-Hát az esküvő napjáig ott eszünk-leszünk, szóval 2 hetet. Gyere beszéljük meg a részleteket! Milyen ruhára gondoltál? Megmutassam neked a terveimet? Edward kifelé! A többiek is, csak én és Bella fogunk tudni róla… Így is elég nehéz lesz holnapig titokban tartani mindent.

Kétségbe esett pillantást váltottunk Edwarddal. 2 hét nélküle… De Alice kérdése eléggé felzaklatott, hogy ne gondoljak erre egy darabig.

-Nos mi lesz a nászajádékod Edwardnak? Gondolkodtál már rajta?