12. fejezet

-Alice, most kérte meg a kezem! Nekem nem volt…

-Jó akkor ki kell találnunk valamit! Mit szólnál, mondjuk egy erotikus tánchoz a nászúton? Csipke fehérnemű… Csillogó gyémántok… Nah ez biztos tetszene neki!

-Ne is folytasd! Ez egy kicsit sok nekem…

-De most miért? Na jóó… akkor finomítok az ötletemen. Valami latin tánc? Tudok is Spanyolországban egy jó kis tánc sulit, éjjelente meg bármelyik klubban kipróbálhatod, amit megtanultál! Aztán ha befejeztem a ruha beszerzést jövök utánad és megtartjuk a leánybúcsút is!

-Tudod Alice nem nagyon szeretnék ilyet… Inkább csak legyünk el, úgy ahogy szoktunk, és ne nevezzük semminek, mert a végén akkor Edward is elmegy valami ilyesmire.

Erre a mondatomra elmosolyodta magát, csak később jöttem rá, hogy miért is…

-Alice kérlek, ne mondd el neki, hogy mit tervezek, meglepetésnek szeretném! –könyörögtem neki… Igazából abban se lehettem biztos, hogy nem tudja meg valahonnan máshonnan, hogy titkolok előle valamit…

-Gondoskodom róla, hogy ne tudja meg! –kacsintott rám. – Viszont nekem tényleg el kell intézni a ruhádat. Szóval együtt mehetnénk Franciaországba, úgyis gyanút fogna, ha nem nézhetné meg a repjegyeket.

-Jó ötlet! Akkor Spanyolországba megyek… Úgyis jó vagyok spanyolból!

- Latin táncok… -sóhajtott egy nagyot- El fogod csavarni a bátyám fejét… -és gonoszul mosolygott – megszervezem neked az éjszakai órákat! Mindent elrendezek nyugi, Edward semmiről nem fog tudni! De előtte meg kéne beszélnünk, hogy milyen fehérneműeket vegyek a nászutatokra.

-Uh Alice, nem hiszem, hogy ez lenne a legfontosabb. Majd valamikor beugrok egy boltba és veszek párat, de igazából a ruhákat illetően se tudom mit vegyek fel, Edward nem árulja el, hogy hova megyünk…

-Jó akkor bízd ezt rám, te csak gyakorolj! Már unom, hogy Edward sosem veszti el a fejét… Ha csak egyszer tudna engedni a vágyainak sokkal boldogabb lenne! Tudod, amikor Jasperrel tanultunk táncolni… Hát azt hiszem azok a hónapok felejthetetlenek lesznek mindörökké! Az egésznek a titka, hogy hagyd magad vezetni. Tudod ezt vámpírként nem is olyan könnyű megtenni, de ha egyszer bele jössz…

Egyre kényelmetlenebbül éreztem magam. Még Renéevel sem beszéltem ilyen dolgokról és most ha nem lennék vámpír biztos fülig vörös lennék! Kezdtem magam meggondolni. Vajon tényleg olyan jó ötlet ez?

-Én nem is tudom Alice, biztos jó ötlet ez?

-Nyugi semmit nem fog megtudni! –kacsintott rám cinkosan –Holnap indulunk!

-Rendben, akkor megkeresem Edwardot, elmesélem neki a hivatalos tervet.

-Oké, de vigyázz nehogy gyanút fogjon, mert akkor nekünk annyi. Vagyis nekem.

El tudtam képzelni mi játszódik le a fejében. Edward oly sokszor ecsetelte, hogy mit tenne Alice-el, amikor mérges rá. És sokszor Jasper mentette csak meg a célja megvalósításától. Jasper viszont most nem jön velünk. Ahogy kiléptem a szobaajtón Carlise hangját hallottam. A dolgozó szobájában volt.

-Bella bejönnél pár pillanatra? –kérdezte még mindig az ajtón túlról.

Óvatosan benyitottam. Rengeteg könyvet láttam kiterítve az asztalán és ezekből sejtettem, hogy nem épp kellemes csevegést fogunk folytatni.

-Látom sejted miről szeretnék veled beszélni… -mondta óvatosan. Én leginkább csak egy aprót bólintottam, túl zavarban voltam ehhez a témához.

-Szóval ha jól tudom, te még szűz voltál az átváltozásodkor. –Ezt meg honnan a fenéből tudja?! Jelentőség teljesen elhallgatott. Megerősítésre várt. Ismét bólintottam. – Tudod az a helyzet, hogy ritka az ilyesmi, de nem példa nélküli. Azt feltétlenül tudnod kell, hogy az első alkalommal, amikor Edwarddal leszel, nem lesz épp elenyésző fájdalmad… Mivel a bőröd, és a szöveteid elég kemények, ezért lesz ez az első alkalommal kellemetlen. Azért szólok most előre, mert ahogy Edwardot látom, nem hiszem, hogy tudja magát elég ideig türtőztetni.

Egy apró morgás hallatszott odakintről. Remek! Végig hallgatta ezt az egész kínos beszélgetést! Megölöm! Utálom hogy mindig hallgatózik. Csak azt remélhetem, hogy a mi tervünket Alice-el nem hallgatta ki...