14. fejezet (azt hiszem)

Ezt a fejezetet ajánlom mindnekinek, akinek tetszett az akvárium, és a mi kis halacskáink! Nah persze a rendszeres olvasóknak, és a csetelős olvasóimnak is! Szívesen beszélgetek veletek, úgyhogy írjatok, csak írjatok! ;) ( én is megpróbálok... :D )

kicsit nyers verzió... de azért a lényeg a lényeg

Mint aki félre nyelt úgy prüszköltem a meglepettségtől. Ez mégis hogy jutott az eszébe?! Én Edwardon kívül senkit nem tudnék magam mellé képzelni, és az esküvőnket tervezzük… Még mindig nem tudtam fel dolgozni a kérdést, nem tudtam kibökni egy mondatot se csak hevesen ráztam a fejem.

-Ne haragudj, tudod én nem úgy gondoltam, csak tudod a képességem veled kapcsolatban kezd megzavarodni, mint egy rossz iránytű. Nem értem. Először azt látom, hogy meghalsz, utána semmit, és utána pedig képtelenségeket…

-Mit értesz az utóbbin? Mit láttál Alice?

Mosolyogva nézett rám.

-Ne aggódj, nem fog semmi történni, butaságok… Ezt a látomást még én sem fogom komolyan venni, de biztos ami biztos, amilyen hamar csak tudok utánad megyek. Nah meg persze megbeszélem ezt a dolgot Carlise-al… - Jó lesz így?

Még mindig kételkedve néztem rá. De ha Alice nem vesz komolyan egy látomást, akkor biztos jó oka van rá.

-Ahogy gondolod.

Kicsit félve szálltam fel a Madridba tartó gépre. Főleg, hogy Alice-t többször azon kaptam, hogy tanakodva méreget. Tényleg azt hiszi, hogy megcsalnám Edwardot?! Hát nem egyértelmű, hogy mennyire szeretem, hogy többet jelent nekem, mint az életem, mint bármi más a világon?
Egy külvárosi hotel luxus lakosztályát bérelte ki Alice, hogy kinek és mennyibe került ez, fogalmam sincs. Volt egy olyan érzésem, hogy nem akarok erről tudni. A hoteltől fél órás útra találtam csak eléggé kietlen vidéket a vadászathoz. A terepszemle után visszamentem a szobámba és készülődtem az első táncórámhoz. De akárhogy is keresgéltem a bőröndömben nem találtam azokat a ruhákat, amiket beraktam. Egyre idegesebben kutattam, lassan eljutottam arra a pontra, hogy egyesével dobáltam ki minden ruhadarabot. És a sejtésem beigazolódott, amikor a végére értem. a Táska alján egy papír volt. „Egy kicsit átválogattam a ruhatárad, és raktam hozzá 1-2 táncos ruhát is, ugyanis úgy láttam, hogy ezeket kifelejtetted… Érezd jól magad Madridban!”

Még hogy nem raktam be?!!!! Uh… Nah jó nézzük, miből válogathatunk… Túl kivágott, túl keveset takar, túl sokat mutat, uh ez jó lenne, ha nem lenne a derekamig felvágva a szoknya része… Talán ha összevarrnám…

Lassan sikerült egy megfelelő ruhát összehoznom a választékból. De még így is pironkodva sétáltam a táncterembe. Nyugi Bella, soha többé nem látnak majd! Csak ezt a pár napot kell kibírnod! Gondold azt hogy Edward fog rád ilyen szemekkel nézni….

Ehhez hasonló gondolatokkal próbáltam nyugtatni magam. Csakhogy lassan elkezdődött az óra.

-Uraim válasszanak maguknak párt! –adta ki az utasítást a tanár.

Lassan a fél csoport ( a férfi fele) közeledett felém. Kezdtem magam rosszul érezni… Néhány fiatal lány rosszallóan suttogott a hátam mögött. Így nem leszek valami népszerű itt… Ekkor hirtelen mindenki leblokkolt. A hátam mögül lépteket hallottam és mire megfordultam egy hihetetlenül jó képű vámpír állt az orrom előtt.

-Szabad? –kérdezte.

-Hogyne… -Nem tudtam mást mondani, teljesen leblokkoltam, a szemei valahogy mintha belém láttak volna… Teljesen elgyengültem. Istenem, ha Edward ezt látná...

Ekkor jutott eszembe, hogy Alice vajon mit láthatott. Abban a pillanatban elhatároztam, hogy lerázom magamról ezt a vérszívót… Ahogy belekezdtünk a táncba felnéztem rá, és jobban megnézve láttam, hogy kontaktlencsét visel… Tehát emberi életeket olt ki. Eggyel több ok, hogy lerázzam.

-Szabad a nevét kisasszony?

-Bella Swan, de hamarosan Mrs Cullen. Mint láthatja… - a gyűrűmet majdnem az orrába nyomva mutattam, hogy foglalt vagyok.

-Szép darab, de már tegnap sikerült megfigyelnem…

-Mit akar? –döbbentem le. Szóval követett. Kezdtem magam bajban érezni. Istenem Edward bárcsak itt lennél! Most jól jönne a képességed…

-Csupán egy táncot szerettem volna… - mondta ártatlanságot színlelve.

-Miért követett?

-Nyugodtan tegezzen kisasszony… és a nevem Demetri. - Szemével még mindig a ruhám mély kivágásán időzött. Sehogy se tetszett az arcán lévő mosoly.

-Jó tegeződjünk. Tehát miért követtél Demetri?

-Ez a dolgom. A gyanús vámpírokat szemmel tartani.

-Gyanús vámpír lennék? – a meglepődöttség átütött a hangomon.

-Minden bizonnyal… máskülönben nem lennék itt. Lenne pár kérdésem, s pár napig megfigyelés alatt kell, hogy tartsalak.

-Mit akar ez jelenteni? Mi vagy te? Inkvizítor vagy mi?

-Én képviselem a Volturi családot. Ezek szerint még fiatal vagy, ez igazán érdekes… Pedig a képességed nagyon erős… Tudod a Volturi család tart rendet a vámpírok között…

-Igen ezt tudom, csak nem gondoltam, hogy találkozom az egyikőjükkel.

Ravasz mosolyra húzta a száját. Nem tudom mit forgathatott a fejében, de egy pillanatra kihasználtam a pillanatnyi hallgatást és körbe néztem, senki nem figyelt fel a beszélgetésünkre. Talán túl halkan és gyorsan beszéltünk ahhoz, hogy az emberek bármit is elkapjanak a mondandókból.

-Tehát Cullen… Ha nem tévedek akkor Carlise családjához tartozol. Ők tagadták meg az emberi vért. Kíváncsi vagyok mit fog ehhez Aro szólni… Azt hiszem a megfigyelés után még lesz alkalmunk találkozni.

Kezdtem egyre jobban megijedni, a megfigyelés még oké, de hogy Carliseék nyakára hozom a Volturit, egy egyszerű táncóra miatt, kezdtem bepánikolni.

-Nem hiszem, hogy erőltetnünk kéne a találkozást. Vagy tettem valami törvénybe ütközőt?

Még jobban elmosolyodott. Olyan önelégülten vigyorgott, hogy már alig bírtam megállni, hogy ne húzzak be egy jó nagyot neki.