Ide szeretnék fanfiction-ket feltölteni, de inkább csak rövideket, foszlányokat, csak azt fogom folytatni ami tetszik az olvasóknak, vagyis a megjegyzésektől függ mi lesz folytatva. Azért örülök, hogy itt vagytok! :D
A címből egyértelmű, hogy kikről szól, és hogy a szememben kik alkotnak egy párt, minden viszontagság ellenére is, amiből elég sok van természtesen. Meglátjuk ki bírja-e a kapcsolatuk, a szerelmük, őkmaguk.
2. Egymásnak teremtve
Ez a történet a kedvenc színészünkről szól, és főhősnőnkről Nikiről. Egyiküknek sem könnyű az élete, és ezt valahogy sehogy sem sikerül összegyeztetniük, pedig ők igazán egymásnak vannak teremtve
Niki kinézetéről egyenlőre annyit, hogy kisugárzásra, megjelenésre Rachelle Lefevre-hez hasonlítanám, az arcához még nem találtam megfelelő támpontot, nehéz mostanában természtes szépséget találni. Lényegében úgy kell elképzelni, mint Robot csak női kiadásban. Ugyanis, ha Rob nem akar jól kinézni akkor nem fog, de ha akar akkor bizony mindenkinek elakad a lélegzete! :D
Jane pedig egy tipikus plasztikai sebészti reklám, mint bármelyik modell, kirakati baba. Természtesen minden pasi imádja, minden nő irigyli. Kívülről egy istennő, de vajon a kisugárzása mit mondhat el? .....
3. történet - Az Átok
Ez lenne majd a főművem, már régóta meg akarom írni, de még csak fővázat sikerült elkapnom. Elképzelhető, hogy többször átírok majd egy részt, vagy épp kiteszek-beteszek részeket.
A középkorban járunk Franciaorsszág északi részén, az örökké ködbe burkolózó erdők, és völgyek közt játszódik az első része, nah meg persze a kalóz városban. Ell a főhősnőnk egy bordélyban lakik (legalábbis mindenki így tudja). Egy ideig minden szép és jó, csakhogy az északi szél egy kis bonyodalmat hoz magával...
Az átok
Főhősnőnk: Ell
A kedvenc idézetem a New Moon-ból (franciául) :D
L'album offert par René gisait sur le sol près du lit, à l'endroit exact où je l'avais laissé. D'une main tremblante, j'en soulevai la couverture. Je n,eus pas besoin de dépasser la première page;les petits coins métaliques ne retenaient plus de photo. Ne restait que la ligne que j'avais rédigée de mon écriture maladroite.edward Cullen , cuisine de Charlie, 13 sept.je m'arrêtais là, convaincue qu,il n,avait rien oublié.Il en avait fait le serment-«ce sera comme si je n'avais jamais existé.»Le plancher lisse entra en contact avec mes genoux, puis mes paumes, ma joue enfin.J'en appelais à la délivrance de l'inconscience.Malheureusement, je ne m'évanouis pas. Les vagues de souffrances qui,jusqu'à alors, s'étaient contentées de m'effleurer se soulevèrent en rugissant avant de s'abattre sur moi et de m'engloutir.Je sombrai.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése