6. fejezet

Csak hogy vámpír szagot éreztem, nem is egyet. De amint sarkon fordultam volna, szembe találtam magam az egyikükkel.

-Nocsak? Egyedül? Nézd Zafrina, ez állatokra vadászik!
-Látam én is…. –Majd hozzám fordult- Ne haragudj, illene bemutatkoznunk. Az én nevem Zafrina, ő Senna és a hátad mögött találod Kachirit. Ez itt a mi területünk. Ki vagy te és mit keresel itt?
-A nevem Bella, és hát újszülött lévén nem nagyon ismerem a terület felosztásokat, így ha megzavartalak benneteket sajnálom…-tovább mondtam volna, de Zafrina félbeszakított.
-Újszülött vagy? Hol a teremtőd?
-Már lassan 3 hónapja, hogy vámpír vagyok. És a teremtőm –akaratlanul is elhúztam a számat Victóriára gondolva…-A teremtőmnek nem volt kedve babusgatni egy újszülöttet. –Idéztem a szavait.
-Nem értem. Akkor miért teremtett meg. Látom nem a jó szíve vezérelte.
-Nem igazán… Őt igazából az ellenségeim közt tartanám számon.
-Ez érdekes. Zafrina, szerintem ránk férne egy kis újdonság. Babusgassuk Bellát, amíg készen nem áll az önálló életre.- szólalt meg végre a harmadik is.
-Jogos, csak nem hinném, hogy velünk szeretne vadászni. De ha szeretnél velünk maradhatsz. Mi pedig próbálunk neked segíteni.
-Sokat segítene. Köszönöm, elfogadom.
-Hát akkor szerintem mehetünk is, megmutatjuk a szálláshelyünk. Gyere utánunk!

Egy magasan fekvő barlangban éltek, gyönyörű kilátással. Az embernek az volt az érzése, hogy együtt repül a madarakkal. A közelben szintén volt egy kisebb vízesés.

-Ugye milyen szép? Még én találtam ezt a helyet úgy 60-70 éve. Nézd! Látod? Ott azok maja templomok. Szoktak erre jönni régészek, turisták. Jó csali. Pláne a csoportos utazásokat szeretjük! Nem véletlenül vannak kísértet históriák a maják körül. Uhh, ne haragudj, te állatokkal táplálkozol. Hát itt csak papagályt kóstoltam. Egyszer. Fogadásból. De nem az én világom. - fintorodott el.
-Semmi gond, majd feltalálom magam. Legalábbis remélem.
-Tényleg honnan jön ez, hogy állatokkal táplálkozol? Ez nem szokott a vámpírok fejéből kipattani, csak ha a teremtőjük példáját akarják követni. El se tudom hinni! Új szülöttként ez nagyon nehéz lehet…
-Hát.. nem tudom. Emberek közelében csak légzés nélkül merek közlekedni, így nem nagyon érzem a kísértést. Az ötlet pedig nem az én fejemből pattant ki. Még amikor ember voltam, láttam vega vámpírokat….
-Vega vámpír! Haha! Hát ez jó! – Hahotázott Kachiri. Igazán kedves volt. Jól esett, hogy locsog mindenféléről.
-Tudod nekünk is van ilyen ismerősünk. Őt Carlisenak hívják, de ő északon él… Már régen láttuk.Talán több mint egy évszázada. Talán, ellátogathanánk hozzá. Ő biztos segítene neked! Bár, ha jól tudom azóta már követik páran, de biztos vagyok benne, hogy pártfogásba venne miután itt kitanulkoztál!
-Hát, tudod, én jobb szeretnék eltűnni a világ szeme elől.

Nem tudom mit mondhattam, de erre mindhárman rajtam legeltették a szemüket. Majd gyorsan tovább intézkedtek. Hoztak fát, és tüzet raktak. Estefelé elmesélték eddigi életüket. Majd megígérte Zafrina, hogy elvisznek a maja templomokhoz.

-Tudod, ezt a helyet szeretik a vámpírok. A maják egy kisebb csoportja is vámpír volt. Ezért volt annyi ember áldozat. Kicsit telhetetlenek voltak a dárgáim. Csakhogy ugye a Volturi intézkedett. A civilizált világban az ilyesmi már túl feltűnő lenne. Meg persze az se sokat segített rajtuk, hogy Istennek kiáltották ki magukat. Szóval az ilyesmit jobb kerülni. Tudod a Volturi amolyan királyi család. Ők vannak a legtöbben, és jajj neked, ha a törvény ellen vétesz. Vagy esetleg veszélyeztetnéd a hatalmukat.

-Törvény?
-Oh igen, a törvény, tudod nekünk az az egyetlen szabályunk, hogy nem fedhetjük fel kilétünk a halandók előtt. Persze vannak balesetek, de jobb ha gyorsan megoldod, mert ha nem, hát széttépnek és elégetnek. Nah de elég a negatív gondolatokkal, inkább mesélj mit csináltál mielőtt ember lettél. Hogy lett egy vámpír az ellenéged?
-Nem tudom pontosan, legalábbis közvetlenül a születésem előtt kómában voltam. Amúgy elég normális életem volt. Ha úgy vesszük…
-Ha úgy vesszük? Mit jelent ez?
-Hát, hogy mindig kilógtam a sorból. Nem nagyon voltak barátaim se. Ráadásul sokszor kötöttem ki a balesetin is.
-Nahát, akkor lehet, hogy ismered Carlise barátunkat is! Tudod ő egy orvos, és rengeteg kórházban dolgozott már. Talán a képessége miatt tudja csinálni, vagy csak megszokás.
-Hát igen az önkontroll az újszülött vámpíroknak is el kéne. - nevettem egyet, de ő valahogy nem értette a viccem, csak sokat tudóan nézett rám. – Miért nézel így?

-Semmi, semmi… Viszont az öltözéked nem illik az erdőhöz. Gyere csak, majd én gondoskodok erről.

Nem is kellett sok hozzá, és én is fekete bőrben feszítettem. Néhol kékes-zöldes anyaggal kiegészítve.

-Nah kész is. Csak talán még egy kis sár. A tökéletes álcázás kedvéért. Ha vadászni akarsz, azt csináld jól! –Ezzel összekent, szintén vmi algás színű latyakkal. – Ne aggódj, a bőrnek kell egy kis idő mire teljesen ruganyos lesz. Egy pár hétig, ha ebbe leszel,nem is tudsz majd mást elképzelni magadon! Strapabíró, nem akadályoz a mozgásban és nem utolsó sorba szexi! Most már te is igazi amazon vagy!

Letekintettem a víztükörre és valóban… Gyönyörű voltam. Most láttam meg először magam vámpírként. És ledöbbentett a látvány, és rögtön eszembe jutott, hogy így talán Edwardnak is kellenék…

A napok sorra teltek, a vadászati technikám finomodott, és lassan próbáltam emberek közé is menni. Egyre jobban bírtam csillapítani az ösztöneimet. És eszembe jutottak a szüleim. Meg kell látogatnom őket. látnom kell, hogy jól vannak-e.